www.raksi.hu
Somogy megye
Ráksi
Ráksi
2017. Augusztus. 16.
Ábrahám napja van.


Ráksi
Község hivatalos honlapja

FalukrĂłnika

Ráksi írott története egészen a középkorig nyúlik vissza, ugyanis 1272-ben említette először egy okirat a települést Villa Rakusiként. Később többféle – Rakossy és Rax, Raksy – alakban találkozhatunk a faluval a dokumentumokban, a név eredetének egyik érdekes magyarázata a következő. A krónikák szerint a község határában csordogáló patak kiváló élőhelye volt egykor a ráknak, s egyesek erre vezetik vissza az elnevezést.
A vidék birtokosai között az idők során megtalálható volt a Nyulak-szigeti apácarend, Dombai János, Derssffy Farkas, gróf Batthyány Ferenc és a veszprémi püspökség. A XV-XVI. században közepes nagyságú falu volt Ráksi, s bár a hódoltság alatt megfogyatkozott a népesség, a falu azért mégsem néptelenedett el. Az újabb fejlődés az 1700-as évektől indult meg, sokan megtelepedtek, jelentősen nőtt a lakosság száma.

A források 1429-ben már hírt adtak a ráksi plébániáról, templomáról pedig 1740-ben tettek említést először az írások. Az első épület fából készült, teteje fazsindelyes volt. Abban az időben a 275 lakos többsége római katolikus volt, csupán 23-an vallották magukat protestánsnak. A XIX. századvégi német betelepülés következtében azonban jelentősen megemelkedett az evangélikus és református lakosság aránya is, ám napjaink ráksi polgárai közül csupán néhány család követi hitüket. A mai római katolikus templomot 1872-ben építették a hívek adománya segítségével.

Az első iskola 1740-ben nyílt meg Ráksiban, s folyamatosan működött 1958-ig. Abban az időben a felső tagozatosok átkerültek a szomszédos Igal iskolájába, de az alsós kisiskolában még egészen 1983-ig folyt az oktatás. Először 1952-ben létesült a községben óvoda, amely 1993-ban megújult, s ma jól felszerelt korszerű intézményként fogadja a gyerekeket.

A XX. századi történet Ráksiban is gazdag volt eseményekben. A század eleji kivándorlás ezt a somogyi falut sem kímélte, sokan próbáltak szerencsét a tengerentúlon. A népesség 1910 és 1950 között volt a legjelentősebb, 1930-ban például elérte a 800 főt is. A település mindig nevezetes volt a mezőgazdaságáról, kiváló eredménnyel termesztettek itt búzát, jelentős volt az állattartás, különösen a szarvasmarha-, a sertés- és a juhtenyészet. A környék talaja ma is kedvező feltételeket nyújt a gabonatermesztéshez, a klíma kedvez a gyümölcsnek. Az egykori termelőszövetkezet megszűnt, ma egy osztrák tulajdonú mezőgazdasági vállalkozás működik a környező termőföldeken. A rendszerváltás után megélénkült a magángazdálkodás, a helybéliek közül több család a háztáji birtokra építi megélhetését.

Copyright © 2009
Integranet Kft.
Nyomtatás Levél Térkép